Így készültek Nelli képei

Ez a hónap a tervek megvalósításának ideje. Valahogy összejöttek azok a dolgok, amikre régóta készülök de eddig időhiány, vagy egyéb akadály miatt nem valósultak meg. Ilyen volt egy korábbi bejegyzésben már említett saját gyerkőc fotózás és most ez a werkfotó sorozat.
Általam nagyra becsült hazai és külföldi fotósok oldalain már sokszor láttam hasonlót és nagyon tetszett, ahogy betekintést engednek abba milyen is egy ilyen fotózás, hogyan készítik el azokat a csodás képeket, amelyek a honlapjaikon sorakoznak.
Mindig csodálattal nézem műtermeiket és számtalan szebbnél-szebb kelléküket. Az én sorozatom kicsit szerényebb lesz ennél, mint ahogy a műterem és kelléktár tekintetében is jócskán mások a lehetőségeim, de azért igyekszem a tőlem telhető legjobbat kihozni.

A werkfotók elkészítésében egy barátnőm segített mint fotós és kislánya mint modell.

Nagyon ügyesek voltak mindketten és megszületett az amit elképzeltem. Segítségükkel, amit ezúton is nagyon köszönök, az én blogomban is szerepel egy kis ízelítő arról a munkáról, ami a fotók mögött van. Remélem tetszeni fog!

Akik voltak már nálam, vagy nyomon kísérik a blogomat tudják, hogy a fotózás során számos díszletet használok. Törekszem is a változatosságra és igyekszem a kelléktárat bővíteni folyamatosan. Vannak sikeres és ezért folyamatosan vissza-vissza térő darabok, ilyen például a bőrönd, ami kortalan, bármely korosztálynál jól használható és mutatós. Olyasmi mint Gombóc Artúrnak a csokoládé, csak kicsit másképp. Lehet állítva, fektetve, beleülve, ráülve......stb. használni:

Az elkészült, már utómunkázott fotó:

Második beállításnál a lányok legkedveltebb kelléke, az angyalszárny következett. Egy kis haj igazítás és indulhat a fotózás:

Igazi angyalka ez a lány, könnyű volt vele dolgozni:

Az elkészült fotó:

A sorozat számomra legkedvesebb darabja következik most. Ezt a kelléket még nagyon régen nagyobbik fiammal használtam utoljára és azóta elő sem került a ládából. Egy régi, ütött-kopott, szép zöld színű képkeretről van szó, amely most eszembe jutott és szerintem nagyon megérte elővenni:

Ezt követték a portrék. Mivel Nelli már nem kicsi lány, egy igazán vagány színes sálat próbáltunk ki elsőként:

Majd egy szép virágdísz következett:

Na milyen lett a kép?  Ez annyira jellemző, hogy meg akartam mutatni. Nelli esetében a kíváncsiskodás ezzel, a képen is látható mozdulattal véget is ért, de a kicsik sokszor a fényképezőgép kattanása után felpattannak és odarohannak megnézni milyen lett a fotó. Akkor borul a gondosan berendezett díszlet és beállítás és kezdődhet minden elölről. :) Ez a nehézsége, de szépsége is ennek a munkának.

Remélem tetszettek a fotók és pici pihenést, kikapcsolódást jelentett a bejegyzés olvasása!!!

A kulisszák mögött

Már régen készülök, hogy készítek egy bejegyzést arról, hogy milyen kellékek, ruhadarabok és játékok segítenek engem abban, hogy elkészüljenek a fotók a hozzám ellátogató csodás gyerekekről.

Íme egy kis ízelítő a teljesség igénye nélkül:

A sapkákból sosem elég:

A készlet folyamatosan bővül, mind a ruhadarabokat, mind a kellékeket illetően. :)

Gyerkőceim - egy rég elmaradt fotózás

Mint ahogy az lenni szokott saját gyerkőceim fotózása rendre elmarad. Karácsony előtt idő hiánya miatt nem jutottunk el odáig, azóta pedig a minket meglátogató vírusok okoztak némi fennakadást.
Ezen a héten viszont loptunk egy kevés időt magunknak nagyobbik fiammal, Marcival egy kis mókázásra. Egy hónap és 6 éves lesz, ennek apropóján is kijárt már Neki a fotózás.
Régen nem járt már a műteremben, így egy-két kellék még számára is meglepetést okozott. Persze azt sem tagadhatom le, hogy az új lámpák kipróbálása is célom volt. :)

Ez a hat év észrevétlenül elrepült, mert a képek nézegetése közben vettem csak észre, milyen nagy fiú már. Ennek eddig kézzel fogható jelét a ruhatár rendszeres lecserélésében lehetett tapasztalni, na meg abban, hogy alig bírom felemelni. :)

Persze mondanom sem kell, hogy nehezebb dolgom volt vele, mint a többi gyerekkel, gyakorlatilag az egész nasikészletemet kifosztotta és minden beállítás után odarohant megnézni a képeket. :)

Kisebbik fiam nem kísért el minket, mert két gyerekkel a fényképezőgép mögött nem bírok el, de azért róla is készült egy kép, igaz otthoni körülmények között.
Férjem, kérlelésemre készített nekem egy ágyacskát újszülött és babafotózáshoz. Ezt próbálta ki nagy-nagy lelkesedéssel Bence.

Végül egy gyönyörű verssel fejezem be ezt a bejegyzést Szabó Lőrinc tollából.

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.