Bánkút felé vettük az irányt. A Hámori-tónál semmi köd, csak néhány felhőfoszlány úszott be a tó felé. Haladtunk felfelé az autóval és már-már kezdtem beletörődni, hogy ezúttal köd helyett mást kell keresni, amikor a mályinkai elágazásnál végre megpillantottuk. a ködbe burkolózó erdőt.
Pillanatról-pillanatról változott a köd sűrűsége, elképesztően misztikussá varázsolta a tájat. Csodás volt.
Elindultunk a kissé sáros úton, de szerencsére jelen esetben a pocsolya kifejezetten mutatósnak bizonyult.
Ez a hangulat számomra felülmúlhatatlan.
Hazafelé indulva szépen gurultunk lefelé, amikor hirtelen megláttuk ezt a terebélyes pocsolyát. Fék, megállás, kiszállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése