Hanna - babafotózás

A kilenc hónapos Hanna baba igen komoly hangulatban volt amikor szüleivel ellátogatott hozzám. Mindenféle rafinériát bevetettünk, karácsonyi rénszarvas agancson és motoros szemüvegen keresztül, az otthon jól bevált csiklandozáson át, a lefelé lógatásig (amit imád), de nem nagyon tudtuk megnevettetni.
Ahogy a képeket itthon elnéztem nem is olyan nagy baj, hogy hiábavaló volt a fáradozás,  mert Ő így is annyira cuki és szépséges.

Azért egy kis huncutkodást sikerült elcsípni.

Mint az előző kis modellem Szille, Hanna is hozott magával egy el nem hanyagolható méretű kísérőt Medveczky Medve személyében, aki baráti körben Micimackó néven  közismert.
Bár Ő csak egy csekély értelmű medvebocs, mégis biztonságosabb lehet vele a fotózás. :)

Az a bizonyos kedvenc lógatás itt látható. Jelenleg ez a legkedvesebb baba-mama képem. :) Szerintem nagyon aranyosak együtt, kedves pillanat.

Utolsó képként egy kis érdekesség. A montázs bal oldalán Hanna nagypapája látható. Ezt a régi képet magukkal hozták Hanna szülei, átfényképeztem, majd megkíséreltük Hannát hasonló beállításban megörökíteni, ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Ez lett a végeredmény, nekem nagyon tetszik az ötlet, remélem Nekik is a megvalósítás.

Szille - babafotózás

„ Figyelj jól ide. Legelőször is azt kell megmondjam, hogy a Jóisten, mikor ezeket a mi furcsa kis tavainkat megteremtette, egy egészen kicsit szomorú volt. Tudod, a Jóisten is szokott szomorú lenni, ha valami csúnya és rossz dolgot lát, és lehet, hogy éppen abban a percben valami olyasmit látott, ami nem tetszett neki.

Szóval, a Jóisten szomorú volt egy kicsit – majdnem bizonyos, hogy az emberek okozták ezt, -, és egy pillanatra elmerengett a maga szomorúságán. S mivel éppen abban a pillanatban teremtette meg a tavakat, ezeket a mi kis tavainkat, melyekhez hasonlókat bizonyára nem fogsz találni sehol a világon. azért lettek ezek a tavak is olyan furcsák és olyan álmodozók, hogy aki látja őket, önkéntelenül valami szépet és kicsit szomorút kell érezzen.

A Jóisten aztán felrezzent a merengéséből és ujjával gyorsan egy vonalat húzott minden tó partja körül, és ebből a vonalból abban a szent percben kinőttek a nádasok, megláthatod őket, ott vannak most is a tavak mellett, éppen úgy, ahogy a Jóisten azt akarta.

Aztán fogott a Jóisten egy marék kavicsot és azt bedobta a vízbe. És abból lettek a halak – megláthatod őket, ha keresed -, és olyanok lettek éppen, amilyeneknek őket a Jóisten akarta.

Aztán egy másik marék kavicsot bedobott a nád közé, és abból lettek a különféle nádi állatok és nádi madarak, amik ugyanúgy ottan vannak most is.

Harmadszor pedig feldobott egy marék kavicsot a levegőbe és abból lettek a vadrucák, a gémek és mindenféle más vízi madarak. ha nem hiszed, menj le a tó mellé és megláthatod őket ebben a percben is, ugyanúgy, ahogy a  Jóisten akkor megteremtette valamennyit abból az egy marék kavicsból.

Az égre felakasztotta a Napot és a Holdat, Álomhozót, az esti csillagot és Hajnalhozót, a reggeli csillagot és rájuk bízta a nappalt, meg az éjszakát s a nappalnak meg az éjszakának a gyermekeit: estét és reggelt.

Mikor pedig mindezzel készen volt, akkor belenyúlt mélyen a zsebébe (jó nagy zsebe volt a Jóistennek, kellett is, hogy minden elférjen benne) és előkotorta onnan a nádi manókat.

Letette őket a földre, és azt mondta nekik:

-          Eridjetek és tanítsátok meg mindegyike a maga munkájára.

A nádi manók pedig szétszaladtak a nádasokba, szétszaladtak a vizeken és a partokon mindenütt, és tanítani kezdték az állatokat.

A madarakat megtanították repülni, az állatokat szaladni, s a halakt úszni. A rucát hápogni, a gémet halászni, a mennyétet vadászni, a vízi rózsát virágozni, a nádat nőni s a bíbicet jajgatni.

Egyszóval mindenkit a maga munkájára, arra a munkára, amit attól kezdve mind a mai napig végez, megnézheted ma is, ha kíváncsi vagy.

Egyszóval így keletkeztek a tavak, a tavak s a népek, akik a tavakat lakják.

Sok ilyen tó volt, éppen annyi, mint ma. De ezek alatt a tavak alatt volt még egy másik nagy tó is, jól bent a föld alatt, úgyhogy nem lehetett látni és ma sem lehet belőle látni semmit, pedig egészen nagy és valóságos tó az, ha erősen gondolsz rá, már látni is fogod magadban. Ennek a tónak a partján lakott a Tókirály.

Szép palotája volt ott a Tókirálynak, tiszta gyöngyházból, a küszöbök és a kilincsek pedig valóságos gyöngyből. Rendes ajtói voltak annak a palotának és rendes ablakai és a tetején rendes kémény, nem is egy, hanem kettő és a kéményekből rendes füst szállt föl. Le is rajzolhatod egy darab papírra, hogy magad is lássad, milyen rendes palota volt az.

Ott lakott a Tókirály, aki minden királyok között a legöregebb, és akinek hosszú hínárszakálla kilógott a palota ablakán (ezt jól teszed, ha odarajzolod), belelógott a nagy kékvízű tóba és szétterülve a vízen, átért egészen a szemben lévő partig. Ebben a szakállban bújtak el a kicsi ezüsthalak és a kicsi aranyhalak, minden olyan alkalomkor, amikor egy nagyobb hal megkergette őket.

Volt a Tókirálynak egy szépséges szép kicsi leánya is, akinek SZILLE volt a neve, és aki tündér volt természetesen, mint ahogyan az ilyenféle királyleányoknál rendesen lenni szokott. Szille is ott lakott abban a palotában és egyáltalán nem volt boldog, mert mindig egyedül volt és nem volt senki, akivel játszhatott volna.

-          Édes jó apám – mondta egyszer a hosszú szakállú Tókirálynak -, engedd meg, hogy felmenjek a tavakra játszani.

Tókirály megrázta a fejét, hogy hosszú hínárszakállának valamennyi szála megmozdult belé, és a kicsi ezüsthalak és a kicsi aranyhalak mind megijedtek ettől, és azt felelte:

-          Én bizony nem engedem meg, hogy olyan messze menjél, mert kicsi vagy és eltévedsz ott kint a tavakban.”

(Wass Albert: Tavak könyve részlet)

Szóval, remélem nem vettem nagyon igénybe türelmeteket és szívesen olvastátok el Wass Albert csodás meséjének részletét Szilléről a tavi tündérkéről és mivel a történet még csak innen válik igazán érdekessé, szeretettel ajánlom figyelmetekbe a folytatást is.

Így egyúttal meg is ismerhettétek ennek a gyönyörű névnek az eredetét.

Amikor második gyermekemet vártam én is kacérkodtam ezzel a névvel, de aztán hamar kiderült, hogy kisfiú lakik a pocakban, így most nagyon örültem Szillének, hogy ellátogatott hozzám és megismerhettem.

Ez a hat hónapos kislány, mivel a név kötelez tündérke a javából. Képei is ezt igazolják, tekintsétek meg őket: